Nem rég került hozzám, a Bioshock 3. része, ami amúgy számomra igazából az első Bioshocokos élmény volt.

Aki játszott már Bioshockkkal annak nem lesz újdonság viszont akinek nem annak mindenképpen ajánlom, hogy szerezze be az Infinite-t mert nálam az utóbbi évek leghangulatosabb játéka és a legjobb storyja. Igen Igen, mostmár valami megverte az AC sztorit, pedig az nagyon is a kedvencem.

A történet szerint Booker Dewitett alakítjuk akinek valamiféle adóság eltörlése miatt egy Elisabeth nevű lányt el kell hozni egy Columbia nevű városból. A sztori 1912-ben játszódik, Columbia pedig valahol a felhők felett fekszik, igen egy égi város ami csodálatosan meg lett kreálva, és első pár percben valóságos paradicsomnak tűnik, igazi karnevál hangulatba csapunk be. Azonban a plakátok alapján már sejteni, hogy egy ún. magát Prófétának hívó fazon eléggé fasiszta berendezkedéssel tartja sakkban a polgárokat. Miután kisebb perpatvar után "hamis pásztornak" kiáltanak minket, elkezdődik a hajtó vadászat irántunk majd miután végre megtaláltuk Elisabethet, indul a menekülés és a sok "miértek" felkutatása.

Ez volt a Spoiler mentes sztori. Úgy gondolom aki az újdonság élményét nem akarja elrontani az a következő jó pár bekezdést ugorja át, mert nekem spec 3X kellett végigtolni ahhoz, hogy teljesen megértsem a teljes, és egyben zseniális történetet.

SPOILER ON:

Aki ezt olvassa az valszeg végigjátszotta a játékot vagy nagyon kíváncsi a sztorira, igyekszem érthetően magyarázni, bár nem mindenhol leszek lineáris.

A mostani rész címe nem véletlenül az, hogy "Infinite = végtelen" és ez igazából csak a végén esett le, hiszen egy folyamatos hurokról szól, változó valóságokról/dimenziókról és lehetőségekről amik a végtelenségig ismétlődnek bizonyos módosításokkal. Tehát nagyon nehéz is elkezdeni a sztori valódi elejét.  Az első fél órában megérkezünk a Columbiára azzal a küldetéssel, hogy elhozzuk Bellet-t (igen nem véletlenül hasonlít a Walt Disney-es Belle-re, kiköpött copy, még ugyanazokat énekelte is) és ezzel valamiféle adósságot eltöröljünk. Columbia városába úgy léphetünk be, hogy baptista módra újjászületünk - szépen újrakeresztelnek minket - majd belépünk a városba. Miután kiderül számunkra, hogy az egész város egy fasiszta diktatúra mintapéldánya, ahol a rasszizmus nem kicsit durva és mindennek tetején egy Próféta nevű fazon áll - Comstock - aki nem más mint aki fogva tartja Elisabethet egy szobor tetején. Karneválban járkálva, egy őr meglátja a kezünkön az "A.D" feliratot ami Columbiában egyet jelent a mindenki által mumusnak tartott "hamis pásztorral" akit kerülni kell és semmiképpen sem szabad hallgatni rá. Kisebb akció és henteléssel később végre találkozunk Elisabeth-el akinek speciális (anyja) által örökölt képessége az, hogy párhuzamos dimenziókba képes kapukat nyitni és onnan tárgyakat is mozgatni. Időközben rájövünk, hogy Comstock Elisabeth apja és okkal tartja fogva, majd megismerkedünk a helyi ellenállással akik az aktuális rendszer megdöntésére igyekeznek. Egy fegyver készítőt kell megtalálnunk akit mire odaérünk sajnos holtan találunk. Itt kezdődik az első bonyodalom, hiszen Elisabeth kitalálja, hogy menjünk át egy párhuzamos dimenzióba ahol még életben van, és majd ott segíteni fog. A bonyodalmak itt kezdődnek. Érdemes figyelni, hogy Columbiába megérkezésünkor egy angol pár állandóan segít rávilágítani az igazságra elég komikus dialógusával, arra, hogy minden realitás csak nézőpont kérdése.

Azzal, hogy átléptünk a másik dimenzióba ahol elvileg az általunk keresett fegyverkereskedő még élt mindent összekuszáltunk, hiszen ebben a dimenzióban Chen Lin valóban élt, de itt a fegyverkészítéshez szükséges gépek nem voltak. Gondoltak egyet, ugorjunk még 1 dimenziót ahol talán minden a helyén lehet. Az újabb dimenzióban a helyén volt, de a fegyverkereskedő ismét halott volt és ráadásul kiderült, hogy ebben a világban mi azaz Booker egy ünnepelt mártír volt, aki segített az ellenállásnak a polgárháborúban. Slider módjára folyamatosan csak bonyolódnak a dolgok a dimenzió váltással. Bookernek még mielőtt elindult volna, folyamatosan voltak "álmai" "víziói" hogy New Yorkot léghajók bombázzák és támadják a várost, illetve, hogy ül egy szobában otthon, kopognak az ajtón hogy vigye a lányt. Ezek a viziók egyre részletesebben ugranak be a történet vége felé. Több apróságra érdemes figyelni aminek a később jelentősége van:  I. jelentősége lesz, hogy Elisabethnek a kisújjának a teteje hiányzik - okát nem tudja, kiskora óta megvan - , II. random orrvérzések amik olyanoknál jelentkeznek akiknek az alteregójuk egy párhuzamos dimenzióban meghalt.

Hentelések sorozata után, belebotlunk Elisabeth anyjában aki valamiféle szellem alakban jelenik meg (ezt őszintén még én se értettem) és sikerül kiböknie, hogy Elisabeth nem is törvényes gyerekük - tehát örökbefogadták -. Újabb hentelések után, végre sikerül Comstockkal találkozni aki Elisabethet jól leszídja, hogy hallgattál a "hamis pásztorra", és Booker felé fordulva jelzi, hogy csak kérdezzen meg minket, hogy mi lett az újjával mi tudni fogjuk. Mi szépen kinyírjuk az öreget, majd utána az orrunk megint vérezni kezd. Az utolsó Boss fight után végre jön az egész sztori magyarázata. - Elfelejttem mondani, hogy 1-2 hentelés között volt egy viziónk ahol Elisabeth diktátorként öregen figyelmeztet minket, hogy ne engedje a fiatal énjét hogy erre az útra tévedjen, védje meg - + az egyik ájulásunk után folyamatosan egy Anna nevű hölgyet emlegettünk kábulttan akiről addig azt hittük, hogy a halott feleségünk.

Legelső magyarázat az, hogy végre látjuk a viziónkat teljesen. Valahogy úgy nézki, hogy a New Yorki bérházban az egyik ajtó mögül gyerek sírás hallatszódik, bemegyünk a szobába felvesszük a kiságyból, mögöttünk megjelenik a külödönc aki vinné el a gyereket, hogy eltöröljük az adósságainkat. A gyereket oda is adjuk, majd miután utolsó pillanatban még is meggondolnánk magunkat, és a gyereket már éppen egy dimenzió kapun viszik át, rövid civakodás után miközben a kapu csukódik be, a kisgyerek kinyújtott kezének az ujjperce a kapu záródásakor szépen lenyisszantódik. Tehát bummm. Elisabeth a lányunk. Majd Elisabeth tart nekünk egy kiselőadást a lehetséges alternatív jövőkről és választási lehetőségekről, hogy több millió dimenzió van, és minden választás egy újat hoz létre, és ő az összes lehetőséget látta. Attól, hogy az öreg Comstockot ebben a valóságban kinyírta, a többiben igenis él, ezzel nem old meg semmit. Booker a válaszokat keresi, miközben csak jobban belebonyolódik és ismét a történet legelejéhez érkezünk ahol hajóval haladunk a világítótorony felé. A toronyba újrabelépve megint egy baptista újrakeresztelkedésben találjuk magunkat, ahol elmondásunk szerint jó 20 évvel ezelőtt jártunk már, és nem érti, hogy miért ez jelenik meg neki. A metódika megint ugyanaz, engedjük magunkat "megtisztítani", hogy egy új ember lehessünk, eltöröljük az eddigi bűnöket és újjá szülessünk. Majd megjelenik a felismerés - Shutter Island módra - hogy az öreg Comstock az tulajdonképpen mi vagyunk, az A.D  a kezünkön az a lányunk Anna Dewitt monorgja és azért kiáltjuk ki "hamis pásztornak", hogy ha fiatal énünk ismét felkeresi őt, hogy kiszabadítsa a fogásunkból - akit azért tartunk fogságban mert túl veszélyes dolgokra képes, és megöljük a szeretettünkkel - akkor védve legyen.  Kb. ennyi derült ki, hogy mind végig mi voltunk a jó és gonosz is, és bizonyos állandó dolgok mellett valami apró változásokkal örökké újra és újra le fog játszódni - ahogy mondták, hogy állandók, változók -.  Inception módra a credit lista után a New Yorki lakásunkban ébredünk fel, mintha egészet álmodtuk volna, de mikor meg akarjuk nézni a gyerekszobát már jön fade out.

SPOILER OFF


A történeten kivül a játék legjobb pontja természetesen a grafika és a városnak a részletes kidolgozása. Érdemes az elején járkálni, nézelődni, hallgatni az embereket párbeszédeit, elolvasni a plakátokat megnézni a rövid filmeket a városról, hiszen még többet megtudunk róla - meg persze a történetről is -. A játék félig meddig sandbox, de ha netán eltévedünk egy nyíl mindig mutatja, hogy merre kell haladni ha megnyomunk egy gombot. Az akció jelenetek nagyon izgalmasak főleg, hogy rengeteg fegyver és varázslat áll a rendelkezésünkre - amiből én igazából valamiért csak a "possession"-t használtam, a többinek nem láttam értelmét. De lehet, hogy én vagyok a béna, mindenestre a varázslatok is nagyon látványosak, a fegyverekből érdemes az RPG-t megtartani mert vannak olyan ellenfelek amit azzal lehet a legjobban elintézni a vége fele. Az ismétlődő ellenségek és metodika kicsit nekem monoton volt a vége fele, mert alig vártam már, hogy kiderüljön vmi a sztoriból. 

A játék viszonylag könnyű, ha meghallunk mindig több életerőt és lőszert kapunk - hiába fogyott el az a halálunk előtti pillanatkor. Elisabeth nem csak dísznek van ott, időként mindig dobál nekünk harc közben lőszert vagy mannát ami nagyon hangulatos tud lenni, olyakor eléggé zavaró ha pont célzás közben dob valamit ami amúgy meg pont kellene és nem akarnám nem elfogadni. Ezenkivül random még tud ez az teleportálni ami szövetségesünk lehet az adott harcokban.

Akit érdekel a sztori spoileresen azt fent leírtam, spoiler mentesen többet nem írnék, egyszerűen játszani kell a játékkal mert minden idők legjobb storyja ami a mai napig foglalkoztat. Van benne szó időutazásról, párhuzamos dimenziókról, vallásról, rasszizmusról, szülői szeretettről, a választás illuziójáról és nagyon sok metafizikai kérdésről.

Végezetül annyit írnék, hogy miután többször is kijátszottam ezt a részt, belenéztem az első részben ami közel nem kötött le enniyre és nem fogott meg. Félbe is hagytam egy picit, nekem a sötét víz alatti helyszínek nagyon nyomasztóak voltak, Columbia azért jóval szebb. Érdemes végig vinnem vagy nem?

Értékelés: 10/20