Gondolkoztam, hogy melyik játékkal indítsam ezt a rovatot. Nem ma kezdtem a gamereskedést így mindenki azt várja, hogy valami tipikus classic, kult játékkal fogom indítani de úgy döntöttem, hogy azzal indítok ami elsőre beugrik. Ami rögtön beugrott az az Assassin's Creed széria, olyannyira, hogy engem játék ennyire még nem szippantott magába. Ritkán van olyan játék mikor olyan érzésem van, mintha egy hosszú folytatá

sos mozi filmben ülnék, olyan fordulatokkal, hogy leesik az állam és alig várom, hogy tovább játszhassak vele, de mielőtt nagyon előre szaladnánk nézzük meg, hogy számomra miért no.1 a játék.

Történetet, és egyebeket most nem írnám le, mindenki rá tud keresni a neten ezer nyelven, nagyon komolyan össze vannak szedve a történések, inkább in medias res alapon belevágnék, hogy mitől is olyan jó a sorozat, hogy ekkora fanatikusa lettem.

I. Lebilincselő történet, helyszín és kor kép:

A történet alapból nagyon jó hiszen kombinálva van a klasszikus történelmi háttér egy kis scifivel, pont egészségesen váltakoztatva a 2 szálat ami természetesen sokszor egymásba ér. Nagy történelem fan vagyok, így nagyon nagy élmény a történelmi Konstantinápolyt, Rómát, Velencét,  Jeruzsálemet és társait bejárni. A történet vezetésben izgalmas és nagyon jó fordulatok vannak, mint egy jó mozi filmben.

A helyszíneket nagyon szépen lemásolták, tényleg olyan érzésed van mintha tökéletes másában mászkálnál + a város a GTA szériákhoz hasonlóan tényleg él, annyira odafigyelnek az apróságokra, és hogy minden részletet kidolgozzák, hogy tényleg beszippantja az embert a környezet és elhiszi, hogy valójában ott mászkál.

II. Csodás látvány és hibátlan zene:

Ennek a kombónak és persze a jó sztorinak köszönhetően tényleg egy filmben érzi magát az ember, ahogy írtam is a grafika az összes részben nagyon részletes és mindenre odafigyelnek, semmi illuzió romboló dolog nincs, tényleg tökéletes az összkép. A zenéről szintén csak hasonló magasságokban tudok beszélni, egyes trackeknél a hideg ráz ki szó szerint, főleg hogy olyan helyzetekben és küldetések között csendülnek fel ahol tényleg fokozzák a feszültségek. A soundtrackeket Jesper Kyd írta, Hans Zimmer után nekem ő a no.1 OST zeneszerzőm :)

III. Izgalmas és hosszú küldetések:

Ugyan én csak a fő küldetéseket csípem, mert azok a legváltozatossabbak és természetesen folyamatosan mozdítja elő a sztori vonalat. Egészségesen hosszúra és változatosra sikeredetek, tényleg nem lehet mondani, hogy monton lenne (kivétel az AC 1-ben, majd erről írok még). Tényleg mindent kihoznak a játékból. A mellék küldetések számomra picit monotonak és olyan tök fölösleges időtöltések (GTA-ban se szerettem őket), azonban volt 1-2 mellék küldetés fajta ami nagyon jó hangulatú lett és imádtam ( Brotherhood-ban a Borgia hatalmak elfoglalása, a katakombák feltárása + a III.-ban a hajós küldetések)

IV. Nagyon jó karakterek:

Nagyon jó karakter rajozkkal és jellemekkel találkozunk szinte az összes részben, tényleg élvezni a beszélgetős cut sceneket - én mindig skippelni szoktam egy átlag játéknál - a fő szereplő karaterek tényleg szerethetőek, és 1-1 történelmi személyiség cameo is megtalálható a részekben (Leonardo Da Vinci, George Washington stb. )

V. Sandbox jelleg

A GTA-hoz hasonlóan ez is sandbox game, azaz adott egy órási város amit szabadon bejárhatunk és lehet garázdálkodni. Sandbox játékokban nekem a GTA olyan etalon, hogy mindent hozzá hasonlítok hiszen eddig az egyetlen játék amivel heteket úgy elütöttem, hogy egyetlen egy küldetést nem csináltam végig csak járkáltam és garázdálkodtam a városban.

Az AC-ben a sandbox megvalósítás nagyon jól sikerült,  talán túl nagyra is sikerültek a városok ami számomra sokszor frusztráló volt, mert negyed annyi lehetőség nem volt mint 1 GTA-ban. GTA talán selling pontja az volt, hogy minden egyes titkos vágyadat ki tudtad élni egy virtuális városban, elköthettél jó kocsit, furkiázhattál, lehetett törni zúzni, lövöldözni, kreszt gyakorolni stb stb. míg az AC-ban csupán barangolásra van lehetőségünk, ha 2-nél több civilt el teszünk láb alól már resetel is a játék. Számomra egyes városok zavaróan nagyok lettek, és ló háton mászkálni közel nem olyan izgalmas mint egy lopott sport kocsiban. Az AC III-ban az erdős részekben mászkálni első blikkre nagyon jó feel, de 2. 3. alkalomkor már bár csak skippelné tudná az ember a sok mászkálást - sokszor 10 percet + 2 töltő képernyőt barangotlam azért, hogy egy fő küldetési szálát el tudjak indítani -. Szóval GTA-hoz viszonyítva kevesebb lehetőség van egy történelmi városban mint egy modernben, emiatt számomra nem olyan ütős a sandbox jelleg, ettől függetlenül zavarna ha tök lineáris és behatárolt lenne az AC univerzum, szóval tökéletes így.

VI. Tökéletes irányítás

Az irányítás olyan, hogy a harcrendszert és az ide oda ugrálást egy kevésbé hardcore gamer is könnyen elsajátíja, így ez nem megy a játék élmény rovására. Külön jó, hogy így még nagyobb hangsúly van a látványos mozdulatokon, és tényleg élvezi az ember a harcokat nem csak "átszenvedi őket"

Talán azt hiszem ezek is a fő okok számomra amiért úgy szeretem a játékot, nézzünk egy gyors véleményt az egyes részekről.

- előjáróban annyit, hogy utólag kezdtem el játszani a sorozattal, szóval amikor már beszereztem az összes részt akkor már az összes jelenlegi rész kint volt -

AC I.

Számomra a széria fekete báránya, és ha nem tudtam volna, hogy milyen jók az utána következő részek akkor soha többet nem játszottam volna AC gammel. A sandbox jelleg és a órási tér lebilincselő volt, szintén jó volt az irányítás, de a küldetések és a karakterek annyira unalmasak és monotonak voltak, hogy kb. a játék 20%-nál abbahagytam. Mivel sok helyen olvastam, hogy a II. klasszisokkal jobb így léptem a II felé.

AC II.

Látszik, hogy a készítők tanultak a hibáikból és minden hibát kijavítottak ami az első részben volt. Talán a legváltozatosabb és legizgalmasabb küldetések ebben a részben voltak. Az sorozat legjobb főszereplője Ezio Auditore nagyon szerethető és jó volt, egy rész ami miatt elkezdett érdekelni az olasz nyelv. A renszánsz itália helyszíne tökéletes választás volt, bejárhattuk Frienzét, Velencét,  találkozhattunk Da Vincivel, megnézhettük a Velencei nevezetességeket, háttér infokat olvashattunk róla. Az AC II zenéje a játék történelem egyik legjobb OST-je ( Ezio's Family a kedvencem), iszonyatosan hosszú fő szál küldetések ( csak a bevezető volt vagy 3 óra játék idő). Szóval mindent megtettek, hogy azt mondjam, hogy az AC II. a best ever játékaim dobogójára lépjen. A sztori is talán ebben a részben volt a legizgalmasabb és legfordulatosabb.

AC II. Brotherhood

Ott folytatja ahol az AC II. abba maradt (aminek nagyon örültem), talán az AC II.-nél is jobb részre sikeredett. Helyszín kizárólag most a renszánsz Róma. Minden jót meghagytak ami az előző részben is megvolt, azonban annyi változás van, hogy itt már  volt 1-2 küldetés amit én is élveztem. A Borgai hatalmak felszámolása tök izgalmas volt, hogy egyedül kell bekommandózni és átvenni a hatalmat, de itt már lehet asszaszinokat toborozni, szóval csapatostul is lehet támadni. A katakombás küldetések is számomra izgalmasak voltak, kicsit Prince of Persia, Tomb Raider feelem volt tőle. Viszont a "város manager" részek számomra fölöslegesek és céltalanok voltak, engem legalábbis nem kötöttek le. Sztori még mindig nagyon jó.

AC II Relevations

Az Ezio történetét lezáró rész, a városunk most Konstantinápoly lesz. Nagyon jó a város hangulata és órási, a történet számomra még minidg nem laposodik, és a játék menet is hozza a kötelező szintet, azonban a melllék küldetések itt számomra már nagyon unalmasak voltak. Picit izzadtság szagú votl ez a rész, de a fő szál miatt végig vittem és ugyanúgy élveztem ahogy a többit. A helyi hatalmak felszámolását itt kihagytam, egyrészt mert detto ugyanaz mint a Brotherhoodban másrészt, bevezettek egy Tower defense stílusú funkciót amikor néha meg kell védeni TD módra a körzetünket, számomra idegsítő lett az irányítása és a játék ritmusából is kiestem, hagytam is a búsba. Viszont külön tetszett, hogy belebújhattunk az első részben megismer Altair bőrébe, amin keresztül sokkal jobban megismerhettük a sztoriját mint maga az első részben am blokk, ez egy nagyon jó ötlet volt.

AC III.

Új alapokra helyezte a sorozatot. Új helyszín ( Amerikai függetlenségi háború), új főszereplő (Connor) bőrébe bújunk. Azt hittem, hogy Ezio után semmilyen főszereplő nem lesz olyan érdekes, a készítők tökéletesen megoldották, hogy megszeressük a karaktert. Egy közel 4-5 órás bevezető során megismerjük Connor apját (akivel kb. 1,5 órát játszunk is) majd Connor gyerek korát, és felnőtté válását így tényleg a szívünkhöz nő a karaktere. A 2 város mellett Boston / New York valami iszonyatosan nagy bejárható erdőket és vidékeket kapunk, élő állat világgal. A házon ugrálás, a modernebb korból adódóan már nem olyan érdekes sajnos viszont a város szintén órási, a napszakok mellett már változó évszakok és időjárás is jelen van. A harcrendszer egyszerűsödött, 1-2 fölösleges hülyeséget kivettek az előző részből. Azonban belekerült egy "vidék manager szimulátor" ami számomra szintén azért fölös, mert monoton és semmit nem járul hozzá a főszállhoz. Mellék küldetésekben a vár foglalósdi szintén jó móka, és a hajó csaták nagyon jó hangulatúak. A zene ismét hibátlan

AC IV. Black flag

Év végére ígérték, kíváncsi vagyok, hogy lehet ezt fokozni

Remélem mindenki kedvet kapott a játékhoz, nálam minden idők legjobb játékai között szerepel :)